Az Egressyben
Mindig jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok az Egressyben töltött évekre. Szerettem ebben az iskolában tanulni. Azt gondolom, mi, akik művészetet tanultunk, hatalmas értéket kaptunk, és egyfajta tartást ezzel. Sosem felejtem el, mikor először léptem be az Egressy ajtaján. Tasnádi Ágnes tanárnőnél felvételiztem. Sajnos ő már nincs köztünk, de hálával tartozom neki, hogy adott lehetőséget, ezáltal belecsöppentem egy művészekkel teli, családias és összetartó közösségbe.
Tanáraim
Kolláth Enikő – Az ő osztályában végeztem, a magyartanárunk is volt. Megszerettette velem az irodalmat. Sokat beszélgettünk, ellátott tanácsokkal. Segítsége nélkül nem sikerült volna az emelt szintű magyar érettségim.
Forgács Anna, „Panni néni” – Drámaelmélet-óráira ha visszagondolok, mindig megmosolyogtat. Előfordult, hogy latinul kezdett el beszélni, mi pedig egy árva szót sem értettünk belőle. A vizsgatételek, a projektek kidolgozásakor, a fogalmak értelmezésekor azonban rájöttünk, hogy mi is tudunk valamennyit latinul, legalábbis, amennyit tudni illik.
László G. Attila – A tanár urat kaptuk meg az OKJ alatt. Mondanom sem kell, imádtam vele együtt dolgozni. Az a rövid időszak tele volt nevetéssel, sok bolondozással, de szakmailag is sokat tanultam tőle.
Ha a barátaim vagy a kollégáim az iskolai évekről kérdeznek, mindig örömmel mesélek nekik.
Pályakezdés, élmények, sikerek
A pályafutásom nem épp úgy alakult, ahogy terveztem. Nagy terveim voltak, de aztán másképp alakult. Őszintén szólva egyáltalán nem bánom. Sokszor hallom: „Ó, bárcsak visszaforgathatnám az időt!” Én nem változtatnék semmin, mert akkor nem lennék az, aki most vagyok. Az iskola után rögtön belecsöppentem a nagybetűs életbe. Ha csak az elmúlt pár évemet leírnám, lehet, több lenne néhány mondatnál. Igyekszem röviden összefoglalni.
Több területen is dolgoztam. Megfordultam a kereskedelemben, majd egy piacvezető multi céghez kerültem. Hatalmas sikernek éltem meg, hisz erre a helyre bekerülni iszonyatosan nehéz. Bent maradni még nehezebb. Rengeteget köszönhetek az ottani főnökömnek Kiss Editnek. Általa önismeretet tanultam, tükröt mutatott nekem, amivel az elején nehéz volt szembesülnöm, de most már azt gondolom, a hibáimból tanultam, és próbálok tudatosan más mentalitással élni. Edit az első perctől kezdve mellettem volt, segített és támogatott, ellátott tanácsokkal. Mai napig rendkívül hálás vagyok neki.
Jelenleg a logisztikában tevékenykedem, ami egy nagy csapatjáték. Érdekes ebbe a világba is belelátni, hány ember munkáján megy végig a folyamat ahhoz, hogy egy áruval megpakolt kamion zökkenőmentesen el tudjon indulni. Mindig is próbáltam olyan munkákat vállalni, amiben láttam perspektívát. Az, hogy a művészet visszakerül-e az életembe, már csak a jövő zenéje.
Tanácsaim
Ma már azt mondom, néha nem árt hallgatni az idősebbekre. Bejártunk egy utat, hibáztunk, hoztunk rossz döntéseket. De ki nem? Ez is egyfajta tapasztalat. Tanuljatok, amíg lehetőségetek van rá! Merjetek kockáztatni, hisz komfortzónán kívül kezdődik a fejlődés. A legfontosabb tanács: soha ne felejtsétek el, honnan indultatok, és maradjatok meg mindig emberséges embernek! Az álom megvalósítása egy szép dolog, de legyen B tervetek. Higgyétek el, ad egy biztonságot!