Az Egressy
Anno, a Karácsony Sándor utcai épületcsoport „Kettes” épület átadása környékétől a „Hármas” épület „majdnem-használatáig” voltam az intézmény diákja.
Egy falusi, egyszerű, „nem értelmiségi” család felszökő sarjaként szöktem ki a Mátra ölelő dombjai közül a nagyvárosi sodrás egy kis mellékágába, Csepelre. Az Egressy nekem mindig is a megfelelést jelentette, a bizonyítást: a mi generációnk erősen épített arra a képre, hogy egyenrangú „ellenfelei” vagyunk más Konzervatóriumoknak, és a tudásunkat hasonló módon tudjuk kamatoztatni.
Pályakezdés
Pedagógusi munkásságom tíz éve kezdődött, még egyetemista koromban. Egy Baranya megyei városka fuvolatanára tartós betegállományba került, és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karáról kért a vezetőség segítséget, hátha lenne olyan vállalkozó kedvű hallgató, aki kisegítené a szorult helyzetbe kerülő zeneiskolát. Én akkor már bőven csak a fagottal foglalkoztam, de azt mondták, „ha ló nincs, jó a László is”.
Az első három évemben – különösebb pedagógiai tanulmányok nélkül – a zeneiskolai belém égett gyakorlatok ismételtetése működtetett, valamint a gyermeki empátia, ami mindig is bennem lakozott – és szerencsére most is bennem él. Az elkövetkező években és a tanárképzés folyamán elkezdtem tudatosan építeni tanári személyiségemet: mit szeretnék közvetíteni a gyerekeknek, és milyen példák szerepeltek az életemben, amiket tovább szeretnék örökíteni. Konzis tanulmányaim alatt egy erős értékválasztás volt a „komolyzene” melletti kortes kiállás – a kamaszkori lázadásom a 20. századi és a kortárs zene iránti fanatikus rajongásban csúcsosodott ki (a Jazz-tanszakos osztálytársak fanatizmusát kompenzálandó módon). Bálint Hajni néni egyszer csak úgy belenézett az egyik füzetembe, hangosan felnevetett, onnantól egy ideig idézett ember lettem: „Légy szerény, mint egy jazzes, és légy tehetséges, mint egy klasszikus!”
Pedagógus példaképeim
Takács Tímea – Szolfézs-zeneelmélet tanárom, akitől kegyetlen-könyörtelen módon kellett a Bach-példatárakat végigénekelni – és ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a boltban fizetés előtt senki nem kérdezi meg, hogy a 2-es példát el tudnám-e énekelni (mi-fá-szó-dóóóó), de a zenei gondolkodásomat nagyon segítette és inspirálta zeneelmélet-tanítása, ami által elemeire tudom bontani a zenét, és értelmezni tudom azt, amit csinálok.
Forgács Anna, „Panni néni” – Tőle – és az általános iskolai magyartanáromtól – tanultam meg, hogy a szavak mögötti értelem-értelmezés önmagában kevés. Tudni kell ezeket közvetíteni másokhoz. Így talán egy kicsit közelebb lehet kerülni a nyelv értelméhez.
Végvári-Köves Melinda – Fagott-tanárom, akitől a hangszerem iránti szeretet magvait kaptam.
Puskás Levente – Szaxofontanárom, aki „tiszteletbeli szaxofonosnak” nevezett ki engem – a rengeteg indokolatlan, gyakorlás helyetti szaxióra-hallgatás miatt. Kettős célt szolgált a jelenlétem: először is rengeteget tanultam a mások által elkövetett jó és kevésbé jó dolgokból. A másik a zongorakíséretek lapozása volt.
Mocsári Emma, mindenki Emma nénije – Ő volt a nagybetűs tanár mindenki szemében, akit tanított. Értéket közvetítő pedagógus, kiváló zongorista. Sikerben az üdvrivalgás, haragban a vigasz és a támasz, félelemben a bátorság, egyedüllétben a barát. Nem volt tökéletes, és vállalta minden porcikájában, hogy ő egy ember. És ezt az emberi létet tanította meg tanítványainak.
Üzenet a jelennek
Introvertált, pesszimista, szarkasztikus és kissé cinikus személyiségként nehéz lelkesítő szavakat írnom. Azért megpróbálom.
Te, aki bizonytalan vagy, és nem tudod, hogy mit hoz a jövő! Az iskola, ahol vagy, egy kicsit az otthon. Ha úgy érzed, hogy érnek is téged igazságtalan dolgok, azok valójában a te érdeket szolgálják, csak még nem tartasz ott, hogy ezt értsd. Félreértések mindig lehetnek, de az idő mindent megmagyaráz, és segít – ahogy a tanárok és a barátok is. A segítségkérés sohasem szégyen. A pillanatnyi gyengeség beismerése erény: a kezdő lépés a jó út irányába.
Te, aki biztos vagy, és tudod, hogy mit szeretnél a jövőben! Az iskola a lehetőség, és valószínűleg tisztában vagy ezzel. Egy dolgot ne felejts el soha: embernek lenni! Legyen a környezeted önmagad tükörképe: ha céljaid felé sikeresen haladsz, tekintsenek rád úgy az emberek, ahogy te látod magad a tükörben. Ha valakit lenézel, akkor a tükörből a hiú dac és a féltékenység tekint vissza rád. A másik szeretete és segítése egy megtérülő befektetés a teljesség felé vezető úton.