Pályakezdés, életút
Az Egressy Művészeti Szakközépiskolában eltöltött rövid időszak megtanított kitartóan dolgozni az álmaimért, és megtanította, hogy nincs elérhetetlen cél, csak sokkal többet kell tenni érte.
Kitartó gyakorlással és tanáraim hasznos, fejlesztő tanácsaival rövid idő alatt eljutottam oda, hogy felvételt nyertem az általam választott felsőoktatási intézménybe, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, ahol 2015-ben szaxofonművész-tanárként végeztem.
Egyetemi éveim alatt világossá vált számomra, hogy az én utam a kamarazene lesz. Nem tudtam még, hogyan, de tudtam, hogy így lesz. Sok kamaraegyüttes alapítója és tagja voltam, több közülük a mai napig elkísér, valamint tanári pályám is úgy alakult, hogy kamaraegyüttes-vezető lehetek, így nyugodtan mondhatom, hogy a zenei pályán megtaláltam a helyem: A nagykanizsai Orff Ütőegyüttes vezetőjeként sok új készséget kellett elsajátítanom, hogy jó vezető lehessek, kamarazenei együtteseimben pedig kreatívan választhatok darabokat, hogy művészként is ki tudjam bontakoztatni tudásom. Mindemellett fúvós tanárként dolgozom alap- és középfokon is, a nagykanizsai Farkas Ferenc Zene-és Aranymetszés AMI-ban és a Szombathelyi Művészeti Szakgimnáziumban, ez utóbbiban a pályára készülő növendékeknek igyekszem továbbadni mindazt, amit én annak idején az Egressy Művészeti Szakközépiskolában tanultam.
Ha visszagondolok a kezdetekre, nagyon bizonytalan voltam. Nem tudtam, jó döntést hozok-e, de a magammal kötött alkuban az állt, hogy „Én mindent megteszek érte, szorgalmas leszek és nem ijedek meg a kihívásoktól.” Ehhez tartottam és tartom is magam, így végzem a munkám és igyekszem a tőlem telhető legjobbat adni növendékeimnek, kamaratársaimnak és együttesemnek.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanáraimnak, akik annak idején az Egressy Művészeti Szakközépiskolában rengeteget segítettek nekem.
Köszönet tanáraimnak
Puskás Levente szaxofonművész, főtárgytanárom– Nagyon köszönöm az útmutatását, a támogató és ösztönző szavakat. Az egyik kedvenc mondásom: „A saját óráidon Te vagy a mérce! Ezt a mondást Puskás tanár úr igazolta legjobban. Példakép volt, akárhányszor szaxofonozott, mindig tökéletesen, gyönyörűen mutatta be a tananyagot, és megkövetelte, hogy mindig jól fújjak, bármilyen problémám van. Ezek a gondolatok belém égtek, végigkísérik pályámat. Köszönök Mindent!
Timkó Gábor tanár úr – Köszönöm, hogy szolfézsból minden lehetséges eszközzel fejlesztett engem, köszönöm a sok plusz feladatot, melyek által rengeteget fejlődtem, és köszönöm, hogy járhattam több csoportjába is, ahol szintén a többletgyakorlás meghozta a kívánt eredményt. A sok Bertalotti-lecke segítségével megtanultam magabiztosan ének-zongorázni, és ma, amikor fúvós növendékeimet kísérem zongorán, ezt a technikát használom, hogy jól megtanuljam, és összefonódjon a fejemben a fúvós- és a zongoraszólam. Nagyon hálás vagyok a sok segítségéért!
Takács Tímea tanárnő – Nagyon hálás vagyok a zenetörténet leckékért és zenehallgatási anyagokért, melyek maximálisan felkészítettek az egyetemi vizsgákon való megfelelésre, ám még ennél is jobban köszönöm az összhangzattani alapozást, melyet kaptam. Ma, mikor együtteseimnek hangszerelek, mindig a Tanárnőtől megszerzett alapokhoz nyúlok vissza. Köszönök Mindent!
Bálint Hajnalka tanárnő – Köszönöm, hogy angolból mellém állt, segített előrehozott érettségit tenni, ezáltal végzősként sokkal több időt tudtam a gyakorlásra fordítani. Ha ez nem sikerült volna, valószínűleg zenei pályám sem így alakul.
Mocsári Emma tanárnő – Köszönöm, hogy minden zongorás próbámra maximálisan felkészülve, szívvel-lélekkel jött, és az energia, ami áradt belőle, tartotta bennem a lelket, bármilyen akadályba ütköztem. Köszönöm a sok lelki támogatást és a példamutatást! Köszönettel tartozom az összes közismereti és szakmai tanárnak is, akik akkor az iskolában tevékenykedtek. Mindannyian példamutatóak voltak számomra, és megalapozták a tudásomat a pályámhoz.