A kezdetek
Az én utam az Egressybe eléggé sorsszerűen kezdődött, amikor 9. osztály után egy térdsérülés miatt nem folytathattam tovább a balett szakot az előző iskolámban. Ott ajánlották az Egressyt, mert minden tanár tudta, hogy nagy álmom újra drámát tanulni. Az általános iskolás éveim alatt is végigkísért a színpad: több színjátszó körben is szerepeltem, és folyamatosan jártam magántanárhoz, ahol a vers- és prózamondást fejlesztettem.
Amikor először beléptem az Egressy kapuján, és a felvételi előtt már ismerős arcokkal találkoztam az addig kicsi, de mégis élménydús szakmai múltamból, tudtam, nem lesz gond. Ahogy felvételt nyertem és teltek-múltak az évek kisebb-nagyobb kihívások közepette, amik sokszor a társasági és a közismereti, néhol a szakmai kihívásokat jelentették, minden nap minden órájában egyre biztosabb voltam benne, hogy én ezt akarom csinálni. Nemcsak napi négy-öt órában, de a napjaim lehetséges összes órájában és percében. 10.-ben kerültem az Egressybe, s mire négy évvel később elkerültem onnan, egy teljesen más emberré váltam, végigkísért az iskola s a dráma is életem legnehezebb szakaszain, és ez örökre velem marad.
Pályakezdés, életutak, élmények, sikerek
A színpad világa egészen kiskorom óta része az életemnek, már gyermekként is szerepeltem tánc- és iskolai előadásokban. A gimnáziumi éveimben, az Egressyben azonban igazán tudatossá vált bennem, hogy a színészet az az út, amelyen szeretnék tovább haladni. Ekkor játszottam több meghatározó színpadi produkcióban is: Sławomir Mrożek: Mulatság című darabjában, valamint Frederico García Lorca: Bernarda Alba háza című előadásában. Ezek a produkciók adták meg számomra azt az első, meghatározó élményt, amikor megtapasztaltam, milyen felelősséggel és érzelmi jelenléttel hatni a közönségre.
Tanáraim
Fejlődésemet nemcsak a próbák és előadások, hanem a színház háttér- és elméleti oldalának megismerése is segítette.
Forgács Anna, „Panni néni” – Drámaelmélet tanárként olyan tudást adott át, amely nélkülözhetetlen a színpadi munka mélyebb megértéséhez, és ma is sokat köszönhetek neki a bátorításaiért és útmutatásaiért.
Nádasy tanár úr – Táncórái nem csupán technikailag fejlesztettek: az általa közvetített fegyelem, kitartás és életre való felkészítés szintén meghatározta a szemléletmódomat, és különösen szerettem az óráit inspiráló jellege miatt.
A jövő
Gimnáziumi élményeim hatására döntöttem úgy, hogy tovább szeretnék haladni ezen az úton, így elvégeztem az Egressyben a Színész I. képzést is, amely újabb lépcsőfok volt a szakmai fejlődésemben, és megerősített abban, hogy a színészet valóban az életutam része.
2026-ban az SZFE prózai osztályába szeretnék felvételizni, és ennek érdekében jelenleg is folyamatosan dolgozom a beszédtechnikámon, a mozgásomon, valamint zenei készségeimen. Tudom, hogy ez a pálya tele van kihívásokkal, de pontosan ez adja számomra az igazi motivációt. Ahogy Paulo Coelho írja: „A hiba hozta működésbe a világot is, soha ne félj hibázni.”
Számomra a színpad az a hely, ahol igazán önmagam lehetek, ahol nemcsak adni tudok, hanem minden alkalommal tanulok is valami újat, és ahol igazán otthon érzem magam.
Üzenet
Bár én is még az utamat járom, egy dolgot már biztosan megtanultam: soha ne félj próbálkozni! Minden színpadra lépés számít, minden feladatból lehet tanulni. Soha ne gondold, hogy túl kicsi vagy jelentéktelen vagy abban, amit éppen kapsz. „Nincs kis szerep, csak kis színész. Ma Hamlet, holnap statiszta, de mindenkor művész.” (Sztanyiszlavszkij)
Ha szívvel-lélekkel dolgozol, minden pillanat hozzátesz ahhoz, aki lenni szeretnél. Higgy magadban akkor is, amikor mások nem értik az álmaidat – mert a legtöbbet mindig azok érik el, akik mernek továbbmenni egy kicsivel mindenki másnál.