Az Egressyben
Anno, még számomra az első, Pomázon megrendezett szaxofon versenyen invitált meg engem az iskolájába Balogh Gábor, az akkori igazgatója az Egressynek. Vidéki kis gyerkőcként ezt hatalmas sikernek és megtiszteltetésnek éltem meg, hiszen egy igazi hírességnél kezdhettem el tanulni, aki nem volt más, mint Puskás Levente, így a 8. osztályt már az Egressyben kezdhettem meg.
Az első év nehéz volt, új város, új otthon, új emberek, minden újdonság volt, aminek megvolt a maga varázsa, de természetesen a nehézsége is. A középiskolát is itt kezdtem meg, ekkorra már sikerült megszokni az új környezetet, új barátságokat alakítottam, és kezdtem élvezni az ittlétet. Engem elvarázsolt az a sokféle zene és zenei tantárgy, amit akkor ismertem meg, így szerettem volna megfelelni ennek az „új rendszernek”, amiben elkezdtem tanulni. Szigorú, de egyben nagyon emberi tanáraim voltak, akiknek máig nagyon hálás vagyok!
Pályakezdés, élmények, sikerek
Pedagógusi pályámat egészen korán kezdhettem meg a magántanítás révén. Sok-sok tapasztalatot gyűjtöttem mind a metodikájában, mind az emberi kapcsolatok révén, hiszen nagyon sokféle emberrel lehet találkozni ebben a szakmában. Tanítottam gyerekeket és felnőtteket is az egyetem mellett, majd, amikor kikerültem Master tanulmányaim alatt Antwerpenbe (Belgium), akkor is folytattam a magántanítást.
2019-ben, közvetlenül az egyetemi éveim után kezdtem el tanítani a Kispesti Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Gimnáziumban, ahol azóta is – és remélem, egészen nyugdíjas koromig – taníthatok. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy elsőre megtaláltam a helyem ebben a kis iskolai közösségben, és ezzel együtt a hivatásomat is. A legfontosabb célom, hogy a mostani generációt motiváljam, és átadjam nekik a közös zenélés örömét és élményét.
Az Egressyben is voltam óraadó négy évig, 2019-től 2024-ig. Furcsa volt régi tanáraimat immáron kollégáknak hívni, hisz sokan még akkor is ott tanítottak, amikor én odakerültem pályakezdőként. Több volt tanárommal is találkoztam, akiket példaképeimnek tartok.
Példaképeim
Forgács Anna, „Panni néni” – Rengeteget köszönhetek neki: mindig csillogó szemmel tartotta a magyar-, majd később a művészettörténet-órákat, és lelkesedése ránk is átragadt. Neki köszönhetem, hogy már nemcsak megértem a szövegeket, hanem át is tudom adni azokat a gyerekeknek. Tőle lestem el több fegyelmezési módszert is, amelyeket annak idején tinédzserként bosszantónak találtam, ma viszont már én is alkalmazom őket a saját gyerekeimmel.
Takács Tímea – Ő tanította nekünk a szolfézst, a zeneelméletet, majd később a népzenét is. A szigorú külső mögött az egyik legodaadóbb és legkedvesebb tanár nénink rejtőzött, aki egy ideig még a felettesem is volt. Neki köszönhetem, hogy nemcsak hallom, hanem igazán értem is a zenét.
Puskás Levente – Eleinte a tanárom volt, később a kollégám lett, ma pedig havonta egyszer kávézunk és beszélgetünk – legtöbbször az Egressyben. Ő a legnagyobb példaképem, hiszen a legtöbb tudásomat neki köszönhetem. Pedagógusi pályámon igyekszem ugyanazzal az alázattal és törődéssel fordulni a növendékeimhez, ahogyan ő tette velünk. Nem véletlen, hogy az országban egyedül neki tartanak még mindig össze a régi növendékei. Számára ma is fontos, hogy közösséget alkossunk, hiszen ott vagyunk igazán együtt, ahol a hangok találkoznak. Nem igaz?
Mocsári Emma, drága Emma néni – Mindig izgatottan vártam a korrepetíciós órákat, nem is annyira a darabok, mint inkább Emma néni személye miatt. Ő volt az a kedves, türelmes és megértő tanár néni, akit minden növendéke szívből szeretett – nem véletlenül. Kiváló zongorakorrepetitor volt, de még annál is nagyszerűbb ember. Megmutatta, milyen hatalmas ereje van a törődésnek és a szimpla kedvességnek. Mindig önazonos, hiteles ember maradt, aki bátran vállalta önmagát, és ezt a bátorságot, emberséget adta tovább tanítványainak is.
A jelen
Jelen pillanatban már csak a kispesti Waldorfban tanítok teljes állásban, emellett pedig van egy szaxofon kvartettem, a Quattro per Tutti, amit én alapítottam. A kamaramuzsikálás mindig is közel állt a szívemhez, és régi álmom vált valóra azzal, hogy létrehozhattam egy működő kvartettet. Ma már számos koncerten lépünk fel, többször játszottunk élőben a Bartók Rádióban is, és rendszeres vendégei vagyunk különböző fesztiváloknak, koncerthelyszíneknek. Minden évben bővítjük a repertoárunkat, és legfőbb célunk, hogy minél több emberrel megismertessük és megszerettessük az eredetileg szaxofon kvartettre írt műveket.
Sikerek
A kvartettemet mindenképpen nagy sikernek élem meg, de legalább ennyire fontos számomra az a rengeteg élmény és szeretet, amit a tanítványaimtól kapok – ez mindennél többet jelent. Úgy érzem, jó úton járok, és ez igazán felemelő érzés. Igyekszem én is példaképpé válni a saját növendékeim számára, hiszen nekem is annyi inspiráló példaképem volt az évek során. A kreatív tanítás mellett alkalmam van előadni, és aktívan zenélni is. Számomra ez az aranymetszés.
Bátorító szavak
A zenészek útja nem mindig könnyű, de minden befektetett munka, minden gyakorlással töltött óra meghozza a gyümölcsét. Merjetek önmagatok lenni a zenében, és ne féljetek új utakat keresni, kísérletezni, fejlődni! A legfontosabb, hogy higgyetek magatokban és abban, hogy a zenétek értéket teremt a világban.